Félelmek nagykoalíciói

„A magyar békemenetekben menetelő lengyelekkel és a lengyel függetlenség napján randalírozó fideszesekkel nem elképzelhető a modern, megújult jobboldal. Kaczyński és Orbán Merkelben mindig is Hitler reinkarnációját fogja látni, miként önmagukban Piłsudskit vagy Horthyt, Gömböst és így tovább. Alapkultúrájuk képtelen maga mögött hagyni a múltat, amelynek szörnyűségei karakterük lényegébe ivódtak, s amit nem tudnak nélkülözni, minthogy az eleve politikai legitimációjuk szerves eleme. Sem Kaczyński, sem pedig Orbán nem fasiszta, okkal kérhetik ki maguknak az efféle vádakat, de a 20. század szörnyeinek örökösei, nem tudnak s nem is képesek lemondani a borzalmak által rájuk ruházott identitásról. Különben szétpukkadnának, mint a buborék.

Alighanem a kelet-európai baloldalnak is lehetnek hasonló problémái nyugati társaikkal, bár a kommunista múlt utáni nosztalgia visszatérte aligha elképzelhető. Volt ugyan erre kísérlet korábban, de az inkább groteszkre és nevetségesre sikeredett, semmint elképesztőre, mint a jobboldali példák. Ám egyáltalán nem zárható ki, hogy a kelet-európai pártcsaládok is kialakíthassanak valamilyen, rájuk jellemző nagykoalíciót. Ha viszont ez létrejön, annak közös nevezője – természetüket ismerve – valamiféle nacionalizmus lesz majd, ismét visszavezetve a térség népeit megszokott katasztrófaállapotukhoz. Elég, ha megnézzük, mi zajlik ma a magyar baloldalon: a Demokratikus Koalíciót leszámítva egyfajta versenyfutás Orbán nacionalizmusa után.”